„Jól csak a szívével lát az ember.
Antoine de Saint-Exupéry
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Székelyudvarhely déli kapujában szerény kis kápolna áll. Régen még egymaga köszöntötte az arra haladókat, mára azonban a helyzet megváltozott: új szomszédság veszi körül, szinte fel sem tűnik a jelenléte. A vándorok is gyorsabb ütemre kapcsoltak, hiszen a gyalogos és lovas forgalom átadta helyét a vasparipák suhanásának. Nem csoda, ha ebben a felgyorsult, rohanó világban, a végtelen ingeráradatban fel sem tűnik egy apró „őskövület”: Jézus kápolnája.
Nem tolakszik eléd. Nem ontja magából az információkat. Úgy tűnik, számára mindegy, mi történik kívül. A fallal kerített négykaréjos templom maga a titokzatosság: nem ismerjük építőit és azt sem tudjuk biztosan, mikor született. Ám ha megnyitod szívedet előtte, a hely csöndes csodája betölti a lelked. Rájössz, hogy értéke nem az egymásra rakott kövekben és a közéjük préselt habarcsban, hanem az általa megfogalmazott üzenetben és szimbólumainak működésében van.
Ez a szimbólum pedig a Szív, és üzenete a Szeretet.
A megidézett jelképek között ugyanakkor ott találjuk az udvar, a forrás, az égi édesanya, a budaság, az életfa és a csillagos égbolt üzeneteit is. A szív sem pusztán önmagában, hanem a hozzá kapcsolódó szervezettel egész. Ezért mutatom be a kápolnához tartozó teljes rendszert, az udvarhelyi táj szakrális gyöngyszemeit.
Kedves Olvasó!
Közös útra hívlak, mely a világ forgalmas zajából bensőnkbe vezet. A szív testünk középpontja, benne lüktet az életerő. Lassíts. Nyílj meg, és figyelj. Szentelj időt neki.
Fedezd fel önmagadban a Szív Kápolnáját!